Helló, kedves angyalaim! Hiányoztatok! Nem akarom, hogy szomorkodjatok, de tudnotok kell, hogy az elmúlt napokban nem éreztem magam valami jól, ezért nem tudtam írni nekted.
Hadd mondjam el nektek, mit tettem! De ne mondjátok el anyának és apának. Ma reggel a nővérem, Mira, a szobámba jött, és azt suttogta nekem: Csukd be a szemed! Van egy meglepetésem! Gyorsan a szememre tettem a kezem, mert mindig hallgatok a nővéremre. Kész, mondta nekem! Számos akvarellt és ecsetet terített az ágyra. Szétterítette a zöld színt a tenyerében, én megkaptam a pirosat. Nos, és most mi van?
Kis kezünkkel elkezdtünk nyomokat hagyni a lepedőn. Festékesek lettünk tetőtől talpig. Istenem, mennyire szeretem őt! Mindig mosolyt csal az arcomra, és annyira törődik velem! Mira, ígérem, hogy hamar meggyógyulok, és újra boldogok leszünk.
Köszonjük szépen hogy továbbra is támogattok bennünket és segítetek ezen a rögös úton. Ígérem máskor is próbalok majd mindenkit felderíteni, ahogy a szüleimet is sikerült a mai napon. Puszi nektek!
Kérünk gyertek velünk tovább, küzdjünk együtt Laráért!