Sziasztok!
Ma ùjra kórházba indultak. Szomorúan nèztem utánuk, ilyenkor nagyon öszzeszorul a szívem s minden idegszálammal a telefont figyelem, hogy hírt kapjak róluk.
Sajnos csak egy felnőtt mehet vele a világjárvány miatt. Nem is tudom kinek rosszabb, nekem itthon, várni a híreket, vagy a fèrjemnek ott a kórházban végignézi mindent amin a gyermek végigmegy! Hetente , minden szerdán így telik a nap.
Nehéz ez, de nagyon büszke vagyok Larára,hogy türelmesen, hiszti és zokszó nélkül megy és teszi a dolgát, mint egy apróra nőtt felnőtt.
Imádkozok, hogy ma is minden rendben legyen vele. Szorítsatok Larának, hogy minél hamarabb hazajöjjenek és újra magamhoz szorítsam!
Addig is tesszük a dolgunk, maradjatok melletünk. Biztos vagyok benne, hogy együtt legyőzzük ezt a gyilkos kórt.
Együtt Laráért
Ölellek titeket s köszönök minden pozitív gondolatot és minden segítséget!