A hétfői nap mégjobban ráébresztett arra, hogy mekkora szükségünk van a segítségetekre, s arra is, hogy az idő megállíthatatlanul rohan előre, s mennyire sürget. 
Lara betegsége, s a tudat hogy mennyire nehéz lehet neki ez az egész, – napról napra elviselhetetlenebb számomra, s a tegnap úgy éreztem felemészti az egész energiámat. 
Ez a csendben pusztító, alattomos rák teljesen próbára teszi nemcsak Larát, hanem bennünket is, de szerencsére annyi teendőnk akad, hogy soha nincs időm ezen igazán agyalni, s mindig elhessegetem ezeket a gondolatokat.
A hétfőn viszont, mikor órákra leállt az élet a Larát támogató licit csoportokban, sőt több média felület is összeomlott, kicsit én is összeomlottam…mert volt időm gondolkodni. Nem foglaltak le és terelték el a figyelmemet az értesítések, üzenetek sokasága, a licitek, tombolák. A gyermekek is szépen, csendben játszodtak…így semmi sem tudta megállítani a fejemben zúgó, zakatoló gondolatokat. Nem írtunk, nem ötleteltünk a csajokkal, kedves segítőimmel, akik nap mind nap időt és energiát áldoznak fel a saját kis idejükből Larácskáért…Hála értetek drágáim!
Nem jöttek a bátorító üzenetek, hozzászólások sem.
Megállt az élet. 
Belémhasított a tudat, hogy tenni kell valamit, tenni kell valamit nagyon sűrgősen, addig amíg lehet….Kétségbe is estem. Végigfutott a fejemben mi lesz, ha nem indul újra a rendszer.
Vajon hány gyeremeknek adnak segítséget ezek a közösségi oldalak? Mi lesz velük, mi lesz Larával? Hogy fogjuk tudni összeszedni ezt a temérdek pénzt? Ma azonban új nap van. A rendszer helyreállt, megint működik. 
Ti újra itt vagytok, s reményt adtok nekünk.
Reményt adtok az imáitokkal, a segítségetekkel.Azzal, hogy megosztjátok a posztjainkat, résztvesztek a licitcsoportokban, felajánlást tesztek, licitáltok, tomboláztok, gyűjtitek a kupakot, fémet, vagy éppen utaltok 10 lejt/800 forintot csak úgy, hogy Lara meggyógyuljon, s a kezelést fizetni tudjuk. Ti adtok nekünk reményt, hogy tovább tudjunk küzdeni.
Kérlek benneteket cselekedjünk ma, mert nem tudjuk mi vár ránk holnap vagy holnapután.
Ne legyünk közömbösek! Fogjunk össze ma Laráért, holnap egy másik beteg gyermekért, hisz annyi beteg gyermeknek/embernek van szüksége még segítségre.Még ha a romokban heverő szívem hétfőn tovább szakadt is kicsit, ma mégis ezzel a mosolygós képpel s e pár sorral szeretném zárni gondolataimat s Titeket is bíztatni kicsit. Tudom, a Ti lelketeknek is jól jön egy kis bíztatás! 
Mosolyogj, még ha szíved fáj is,
Mosolyogj, még ha nagyon nehéz is,
Akkor is, ha felhők takarják az eget.
(Michael Jackson)
