Kedveseink!
A mai napunk reménnyel és izgalommal telve indult, ismét kórházba kellett menni. Vizsgálatok, vérvétel, várakozás az eredményre, ez a kórháznapos rutin …
Mivel a vírus miatt csak egy felnőtt mehet be, és lehet a gyermeke mellett a kórházban, Mira és anya itthon izgult.
A várakozzással töltött percek, órák sokszor örökkévalóságnak tűnnek!
Lara, mint mindig, most is ügyesen viselte a vérvételt, nem sírt. Igazi kis hős! 
Ám, sajnos az értékek alacsonynak bizonyultak, amit sejteni lehetett abból, hogy a kis kincsünk az utóbbi időben eléggé lehangolt volt, hamar fáradt, de bizakodtunk, hátha mégis elfogathatóak lesznek az újabb kezeléshez. A félelmünk, sajnos beigazolódott, nagyon alacsony volt a trombociták (vérlemezkék) száma, amik a véralvadásban játszanak fontos szerepet.
A csontvelő még mindig kevés trombocitát termel, így nagyon vigyáznunk kell, nehogy elessen és vérezni kezdjen, amit aztán nehezen lehetne elállítani. Nagyon bizakodunk, és imádkozunk, hogy a következő vizsgálat értékei javulást mutassanak, hogy Larácska folytathatni tudja az életmentő kezelést. 
Kérjük, hogy ezután is, lehetőségeitek szerint támogassátok a mi kis kincsünket, imádkozzatok érte, mert még mindig hosszú út áll Larácska előtt, s előttünk.
EGYÜTT, ÖSSZEFOGÁSSAL, SOK JÓSZÍVŰ EMBER segítségével sikerülni fog! Isten áldjon meg Benneteket, kedves jó szándékú emberek!
Együtt Laráért!
