Sziasztok! Megint szerda volt, apa elvitt a kórházba! Bizony izgultam mert tudtam, hogy megint szúrás lesz. De ez kell ahhoz, hogy lássa a doktorbácsi mi újság a sejtecskékkel, kaphatok-e szurit.
Fáj, persze, de Anya is mondta, ez kell a gyógyuláshoz. Tudjátok, ha a sejtecskék rendben vannak és nincsen semmi fertőzés, akkor jön az altatás. Aludnom kell a kórházban, hogy a hátamba is szurit adhassanak. Úgy kapom a gyógyszert, a hátikómba. Aztán szundi után még egy gyógyszer a portomba.
Ez már a jobbik rész, mert utána mehetek haza és Anya nagyon vár Mirával. Érdekes a szurik előtt mindig éhes vagyok, de utánna már nem annyira. Csipegetek kicsikét, hogy meggyógyuljak és a pocakom se fájjon, mert este otthon megint gyógyszert kapok. Szerencsére Anya nem tűvel adja. Ha tudni szeretnéd mi minden törtènik velem kövess itt ( így mondják a felnőttek) és nézz be a csoportba ahol a nénik és a bàcsik miattam adják veszik a dolgokat. Olyan sokan vannak és olyan jò szívük van! Köszönöm, hogy velem vagytok. Sok sok puszi mindenkinek.
