Ahogy a legutóbbi posztban írtuk, sajnos Larácskánk kedve meg mindig szomorkás…
Sőt… A fotók ellen is tiltakozik…
Elege lett most kicsit az egészből, magába fordult, kis buborékba rejtőzött. 
Ugyan mi Apával és Mirával mindent megteszünk, hogy felvidítsuk, de az utóbbi napokban sikertelenek a próbálkozásaink…Mindezek ellenére próbálunk minden nap készíteni egy-egy képet, még ha olykor fáj is az, amit látunk, ha a képre nézünk, de tudjuk, hogy nincs megállás, ahogy Ő küzd, úgy nekünk is küzdenünk kell érte. 
Ez is erőt és reményt ad arra, hogy ha a holnapi nap nem is, de a jövő szebb és jobb lesz…
Lassu léptekkel haladva, bizakodunk, hogy ezen a nehéz időszakon is túllendülünk, s egyszer minden a régi lesz…
Kérjük a Jóistent, segítsen meg, s vezessen át minket ezeken a nehezebb napokon is, hogy Larácskát újra mosolygósnak láthassuk.
Kérjük továbbra is foglaljátok imáitokban Larácskát, hisz az imának óriási ereje van!
Hálásan köszönjük a támogatás bármilyen formáját, legyen az egy megosztás, ismerősök meghívása Lara csoportjaiba, pénzbeli adomány, persely kihelyezés, tárgyi adomány felajánlás. Minden segítség nagyon sokat jelent nekünk!
Nagyon szépen köszönjük!
