Lara túl van a kezelésen, bár nagyon elfáradt, szinte lábra sem tud állni és fájlalja a hátát.
Az előkészített porton keresztül lecsepegetett a kemoterápiás készítmény, majd altatásban mintát vettek és megkapta a megelőző kemot is.
Mire hazaért nagyon elfáradt. Sokat kellett várniuk, és az infúzió miatti mozdulatlanságot sem igazán tudta kezelni.
De nagyon büszke vagyok rá, mert csak picit volt nyűgös.
Tivadar könnyen megtudta vigasztalni, mikor rosszabbra fordult a kedve.
Mikor hazaértek, az altatás és a kezelés utóhatásaként nagyon gyenge volt. 
Jártányi ereje sem volt. Ölben vittem mindenhova, mint amikor még karon ülő baba volt.
Ilyenkor mindig felrémlik, milyen volt picinek, hogy milyen sokat jelentett, hogy egészséges volt.
Most ti jelentitek nekünk a reményt és a kezelés, hogy újra visszakapjuk azt, ami mindennél drágább, a gyermekünk egészségét!
Teljes szívemből várom a napot, amikor Lara kezelése befejeződik és széles mosollyal az arcán belép az ajtón. A karjaimba kapom és már most tudom, hogy potyogni fognak a könnyeim.
De nem tudok elrugaszkodni attól a kérdéstől sem, hogy a gyűjtés nagyon lassan halad!
