Kérlek mesélj Larácskáról

Még egy olyan látszólag természetes dolog, mint leülni, vagy Lara esetében felmászni egy székre, súrolhatja a lehetetlen határait.
Larácskánk még mindig annyira gyenge, hogy a székre is csak segítséggel tud felmászni. Olyan, mintha újra olyan kicsi lenne, mint amikor járni tanult. Folyamatosan a sarkában vagyok, hogy segítsek neki, olyan mindennapos dolgokban, aminek az ő korában már játszva kellene mennie.
Az eszemmel tudom, hogy lefogja győzni a betegséget és újra olyan erős és eleven lesz, mint volt. De nem tudom nem félteni minden bizonytalan lépésnél vagy mikor egyedül akar megcsinálni valamit, amire nem biztos, hogy képes.
Remélem nemsokára eljön az az idő, amikor már nem vissza kell fognom, hanem nyugodtan biztathatom hogy próbáljon ki mindent és bármit! Hogy újra felszabadult gyerek lehessen!
Mi meg tesszünk mindent, sőt még annál is többet, de rád is szükségünk van!
Kérlek mesélj Larácskáról, a harcunkról a leukémia ellen és a kezelés költségeiért!