Kedveseink!
Sajnos nehéz öt napot tudhatunk magunk mögött. A kórházi kemoterápiás kezelést öt napos szteroidos kúra követte, amit reggel és este is be kellett vennie Larácskának. Ügyesen, szó nélkül sikerült bevennie, bár tudta, hogy mi fog következni…sajnos ez már nem az első alkalom és nem is az utolsó.
Mindenki másképp reagál a szteroidra. Van aki jobban, van aki kevésbé jól viseli, soknak farkasétvágya lesz tőle, sokan pedig alig bírnak lenyelni pár falatot. 
Sajnos a mi kis tündérkénk nagyon rosszul viseli..
Ezeken a napokon fáradt, aluszékony, nem csacsog a kis szája, keveset mosolyog, teljesen magába fordul a mi kis drágaságunk…semmi sem tudja felvidítani, még apa viccei sem.
Emellett fájnak a csontjai és étvágytalan…
Elfogja a sírás, csak úgy, ok nélkül, ilyenkor nagyon nehéz megvigasztalni… Beleszakad a szívem, hogy ilyenkor nem igazán tudunk rajta segíteni… csak az ölben sétálások, hosszú ölelések nyugtatják meg nagy nehezen….
Hála Istennek este végre lejárt az ötödik nap is, így ma új reményekkel tele indítjuk a napot. 
Annak ellenére, hogy Larácska egy kis harcos, küzd minden erejével, sajnos a gyógyszer hatásai alól nem menekűlhet, így sajnos neki is vannak nehéz napjai…de nem adjuk fel!
Bármilyen nehéz napok is vannak mögöttünk vagy várnak még ránk, akkor is ezek a napok megerősítenek, erőt adnak, mert tudjuk, hogy igenis lesz még holnap. Szebb, jobb, vidámabb napjaink amiért érdemes tovább kűzdeni a mi kis kincsünkkel, kincsünkért! 
Kérünk Ti is küzdjetek velünk együtt, Larácska számít Ránk, Rátok. Nagyon meg szeretne gyógyulni! Tudjuk hogy a Ti imáitokkal együtt, a Ti szeretetekkel, a Ti segítségetekkel a milyenk mellett, igenis sikerűlni fog a kezelés, s Larácska meg fog gyógyulni!
Tudjuk, hogy együtt nincs lehetetlen, együtt sikerülni fog!
