Kedvesek!
Olyan nehezen telnek Larácska számára a kórházban töltött napok, és ugyanez elmondható rólunk is. Számoljuk a perceket, órákat, napokat, amikor végre újra egyesülhet a kis családunk, megölelhetjük a mi féltett kincsünket és végre megnyugodhatunk.
Bár a kedve ma nem a legjobb, de az biztos javít rajta, hogy a kórházi öltözék helyett, a saját felsőjét vehette fel.
Igyekszik el foglalni magát, most is éppen alkot, ragaszt a mi kis drágánk.
Küldi nektek a szívecskét, s köszöni a sok sok biztatást és szeretetet. 
Kérünk titeket hordozzátok Larácskát továbbra is imáitokban! 
Adja Isten, hogy minél hamarabb együtt lehessünk!
