Sziasztok!
Sajnos a mai reggelünk nagyon ijesztőre sikeredett. Lara ébredés után enni kért, érezte, hogy ételre, energiára van szüksége, izzadt, kiverte a veríték, remegett a keze és csak szótlanul bámult a semmibe.
A szemeit akarata ellenére forgatni kezdte, azt hittük elájul… nagyon alacsony cukorszinttel ébredhetett szegénykém. Az elmúlt hónapokhoz képest, az utolsó néhány nap egész jól telt, jobb volt a kedve, délutanonként nagyokat aludt, majd játszott nővérével. Azt hittük, végre kicsit fellélegezhetünk …
Már kórházba akartuk vinni, annyira megijedtünk, de egyre jobban lett, így hála a Jóistennek nem kellett sürgősségire mennünk vele.Ma ismét megbizonyosodtam arról, hogy nem lesz egyhamar felhőtlen az életünk, sajnos ez maga a valóság, a rák alattomos betegség, akkor villantja meg a fogait amikor a legkevésbé várod, s még mindíg nem vagyunk mindenre felkészülve.
Csak azért imádkozom, hogy ez egyszeri dolog legyen és soha többé ne forduljon elő!
