Kedvesek!
Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne a mélyen érintő dolgokat megfogalmazni, megosztani. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy tudok-e majd beszélni/írni valaha ezekről az érzésekről …Mivel Ti mind a mi nagy családunk részesei vagytok, ennyien szeretitek és támogatjátok Larát, úgy érzem, tudnotok kell, mi játszódik le most bennünk. Szeretném megosztani veletek a tegnap esti beszélgetésünket Larácska és köztem. A tegnap esti lefekvéshez való készülődés ugyanúgy zajlott, mint általában, de miután ágyba kerültünk és elkezdtünk beszélgetni, hihetetlen, milyen mélységekig jutottunk el a mi 5 éves kis manónkal.
Mint már annyiszor, ezúttal is próbáltam felkészíteni a mai kezelésre, a betegségéről beszélgettünk és arról, hogy ő egy igazi harcos!!!
– Te leukémiás harcos vagy, babám, és végül rákos túlélő leszel! Sok-sok bácsi és néni segít nekünk ebben a nehéz harcban, amiért nagyon hálásak vagyunk. – mondtam én.
– Anya, ez azt jelenti, hogy néhány rákos gyermek meghal? – kérdezte felém fordulva.
– Igen, egyesek számára a kezelések egyszerűen sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy megszabaduljanak a rossz sejtektől – válaszoltam neki őszintén. Néhány másodperc néma csend után szorosan hozzám bújt és azt súgta a fülembe:
– Ha valaha meghalok, csak tudd, hogy mindig a szívedben leszek!
– Ilyenekre nem szabad gondolni! De ha ez megtörténne, akkor utánad megyek, és megkeresem a szívedet – válaszoltam a könnyeimmel küszködve.
– Nem anya, nem teheted, boldog életet kell folytatnod, apával és Mirával, mert a szívedben leszek veled! Csak potyogtak és potyogtak a könnyeim …
Megpuszilt és azt mondta: – Ne sírj anya, mert mindig együtt leszünk!
Tivadar ekkor belépett a szobába, és a beszélgetés abbamaradt … Ő valóban a szívverésem, az életem értelme, a kincsem … a mi kis hősünk, aki kicsit mindenki Larácskájává vált, akiért együtt kell küzdenünk, hogy még sokáig éljen, és nem csak a szívünkben!!!
