Kedves barátaink! 
Szívből köszönöm, hogy nap mint nap velünk vagytok és segítsèget nyújtotok a nagy teher cipelésében. 
Most már, hogy Lara itthon van és kemoterápia és analízisek miatt kell hetente kórházba mennie, talán kicsit nyugodtabb vagyok. Itt van velem, bármikor átölelhetem.
Minden perc szörnyű volt, amikor nem volt mellettem. Csak telefonon beszélhettem vele és a férjem tájékoztatott arról mi történik vele, s hogy ő mennyire tehetetlen. 
Sokkal gyengébb mióta kórházban volt, járt ereje sincs, ölben visszük ha ki kell kelnie az ágyból. Amióta hazajött, nem enged el. Álmában is bújik, szorít magához. Nagy nehezen elaludt remélem tud kicsit pihenni.
Minden nap fohászkodok, hogy ne lázasodjon be, ne kelljen újra kórházba feküdnie. Kérlek legyetek továbbra is a támaszaink, hívjatok meg minél több embert a licitcsoportokba.
Szívből köszönünk minden segítséget!
LARA szeretettel ölel titeket!
